Már Anonimus említi a Nyárád (Naragy) folyót, melynek vize mellett Kácsig táboroztak a honfoglaló magyarok. A ,,nyárád"  szó eredetileg olyan vízfolyást vagy más vizes területet jelent, amelynek környékén sok a nyárfa, de mint hogy Nyárád, vagy Nyárágy nevű személynév is volt, eredhet a neve személynévből is. Az első okleveles említés 1238-ból származik: IV. Béla által a johannitáknak adott birtokok között felsorolják Narrag nevű területen a besenyők földjét. 1273-ban a Csák nemzetségbeli Domonkos átadta Nyarag possessiót a királynénak. A 13. század második felében templomot építettek a faluban ( kistemplom), amiből már nagyobb számú lakosságra lehet következtetni. Előfordul a helység Narad (1317), Narag(1319) névváltozatokban, majd 1323-ban Baratinarag (Barátnyárád ) névvel is feltűnik. 1435-ben új irányt vett Mezőnyárád története, Zsigmond király Berzeviczi Pohárnok Istvánnak adományozta Nyárádot, mert ő a husziták elleni hadjáratban a királyt követte és a trencsényi vár védelménél jeleskedett. Nyárád vámszedőhely volt. Pohárnok István a vámjövedelmeket és a malmokat is megkapta a birtokkal együtt. Részben adományozás, részben birtokszerzések révén az övé lett az egész cserépvári uradalom, melyhez Nyárád is tartozott. Karrierje később még magasabbra jutott, Borsod megye ispánja lett. Halála után Hunyadi Mátyás király Nyárádot minden tartozékával Rozgonyi János erdélyi vajdának, Rozgonyi Rajnold temesi főispánnak és Rozgonyi Ozsvát királyi főlovászmesternek adományozta. 1527-ben Werbőczi István 100 forintért elzálogosítja Nyárádot a tárkányi karthauziaknak. 1547-ben Werbőczi Imre rokonának Dombay Annának adományozta örökjogon. 1548 után Mezőnyárád Dombay Anna leányáé, Henyey Margité lett. 1568-tól hosszú évekig tartó viszálykodás zajlott Henyey Margit és Fánchy György között a faluért. Fánchy azért ragaszkodott annyira Mezőnyárádhoz, mert nem akarta kárba veszni azt a rengeteg energiát és pénzt, amit a majorsági gazdálkodás kiépítésébe fektetett. A birtoktörténeti változásokkal egyidejűleg a XVI. században új jelenség a település életében, hogy a hadak útjába került. 1527-ben Szapolyai János és Ferdinánd király Nyárád határában lévő ,,Fekete-tónál ? vívtak ütközetet, majd 1544-ben Miskolcig nyomult Mehmet budai pasa csapatai égetik fel több falu között  Nyárádot is. 1596. okt. 23-24. a keresztesi csata (,,Magyarország második Mohácsa?). Az ütközethez Nyárád falun keresztül vonult a török sereg. A csata után 35000 ember temetője lett a keresztesi, nyárádi határ. A falu egy részét a török felégette. Ettől kezdve a pusztulás és regenerálódás ciklusai váltogatják egymást Mezőnyárádon a következő évszázadban, s lesznek olyan időszakok, amikor a falu teljesen elnéptelenedik. A XVI. században a nyárádi jobbágyok leginkább a gabonatermesztésre, azon belül elsősorban búzatermesztésre specializálódtak. Helységünk egyike volt Borsod megye fontos gabonatermő helyeinek, erre épültek a malmok. Több mezőnyárádi jobbágy és zsellér is úgy próbált kedvezőbb anyagi helyzetbe kerülni, hogy ráállt a juhtenyésztésre és a méhészkedésre. A XVII. század birtokosai közt ismét ott találjuk a Fánchyakat és Dőry Ferencet. 1687-1773 között az egri jezsuitáké volt a falu.  1725-ben tűzvész pusztításában leégett a XIII. században épült román stílusú templom is. 1728-ban újra felépítették és a korabeli barokk stílusban ki is bővítették. A jezsuita rend feloszlását követő két esztendőben Mezőnyárád kamarai kezelésbe került, 1775-ben vásárlás útján Majthényi Károly (1721-1792) tulajdona lett. Majthényi sikeres politikai pályát futott be, országbírói itélőmester, a hétszemélyes tábla tagja, végül királyi tanácsos és a Szent István rend lovagja lett. Majthényi Károly négy gyermeke közül Pál lakott Nyárádon. A Majthényi család földesurasága gyors és látványos változásokat hozott Mezőnyárád életében. Építkezéseik folytán a falukép átalakult. A családnak köszönhető az1812-ben emelt templomtorony, a kastély, a vendégfogadó, a pálinkafőző, és ők támogatták a különálló tanterem felépítését is. 1790-ben kaptak engedélyt a családi kripta felépítéséhez. A Majthényi család szisztemetikusan törekedett jövedelmei növelésére, s ennek érdekében az uradalmi gazdálkodás modernizálására. Volt olyan időszak, mikor környékünkön hét malom is működött. A gazdasági  haladást szolgálta, hogy településünkön halad az 1869-ben megépült Hatvan ? miskolci vasúti fővonal. 1905. április 6-án a község képviselő testülete elfogadta  az Országos Községi Törzskönyvbizottság határozatát: a helység korábban használt nevét megerősítette és hivatalosan is MEZŐNYÁRÁD-nak állapította meg. (A név már 1773-ban is szerepel ,,Mező Nyárád? írásmódban - később kötőjellel, majd egybe irva is.) Majthényi Ádámné, született Fáy Adrienn kezdeményezésére az egri érsekség önálló plébániát szervezett. Ő pedig vállalta, hogy paplak céljára odaajándékozza 1909-ben épült kúriáját, azok melléképületeit, és a lelkészek javadalmazására 60 hold szántóföldet. Így 1921. okt. 1-jén a plébánia kialakíttatott. 1932-ben Majthényi Ádámné  kácsi ingatlanait is a Mezőnyárádon tervezett plébániatemplom építési költségeire ajándékozta. 1934-ben megindult az építkezés a helyi emberek összefogásával, önzetlen segítségével. A jótékonyság vezette báróné szintén 1934-ben a Szalézi Intézetnek adta egy másik, szintén a községben lévő kúriáját, akik itt adtak otthont teológusaiknak. Az intézet hálája jeléül magára vállalta a templomépítés befejezésének költségeit.  A templom 1936-ban készült el, s lett felszentelve Szűz Mária tiszteletére. A szalézi rend idetelepülésével megváltozott a falu élete is. A gyerekeknek oratórium volt, ahol állandó felügyelet mellett játszhattak. Az ifjúság a ,,Szívgárdában? tanulhatott igényes szindarabokat. A papok a hittan mellett németet is tanítottak. A felnőtt lakosságból többen dolgoztak a rendnél. A szalézi rend 1951-ig működött a községben. Ekkor államosították az épületet és a hozzá tartozó földrészt, amelyből a mai iskolát alakították ki.